Manapság egyre lustább vagyok. Lusta vagyok már ahhoz is, hogy összeválogassam a nekem tetsző zenéket egy lejátszási listába, ezért az utóbbi időben sokat hallgatok rádiót. Tegnap este, amikor már fél órája üvöltött a fülembe a tuctuc (a kaposvári K1 rádiót hallgattam online, egy tomiboj miksz ment éppen), realizálódott bennem, hogy ez a zene igénytelen ennél igényesebb zenére van szükségem. Nekiálltam keresni egy igényes elektronikus zenét játszó rádiót. Nézegettem a MillioRadio.hu nevű gyűjtőoldalt, de ott nem találtam, amit kerestem (valahogy az elektronikus zene kategóriát sem találtam – na mindegy). MR2-t hallgatom néha, jó is, egészen addig, amíg meg nem hallom, hogy szalajijjéjvatevagyamindeneem, ekkor ugyanis felmegy bennem a pumpa, és az állomáskereső gombra (vagy ha online hallgatom, az egérre) azonnal rátapadva tekerek másik állomásra. Valahogy nekem nem fekszik, hogy egy országos zenei rádióban olyan zenét sugároznak, amelyben az előadó arról énekel, hogy mit csinálna élete szerelmével, természetesen a szexualitást sem mellőzve. Meg úgy egyáltalán, nem szeretem az altert. Rengeteg féle zenét meghallgatok, de az alternatív pont az a kategória, amitől a falra tudnék mászni.
Még mindig tegnap este, még mindig rádiót keresek, mert a csendet nem szeretjük. Nézem a di.fm-et. Új csatornák, köztük a classic trance. Jó is. Hallgatom is egy ideig, szeretem a trance-et. Aztán egyszer csak felfigyelek arra, hogy ez is “túl tuctuc”. Nem jó. Valami más kell. continue reading…